Ha pénzt vesz fel egy banktól vagy más pénzintézettől, azt kölcsönnek nevezik. Az ilyen kölcsönöket meghatározott fizetési ütemezéssel adják ki. A kölcsönszerződés lejártakor pedig a teljes összeget teljes mértékben vissza kell fizetni, beleértve a hitelkamat kamatait is.
Kölcsönelőzmények
Már az ókorban (több mint 3000 évvel ezelőtt) az emberek felismerték, milyen hasznos és kényelmes lehet a hitelezés. Pénzt kamatra lehetett felvenni az ókori Egyiptomban, Babilonban és Asszíriában. Ráadásul a hitelezési feltételek több ezer évvel ezelőtt nagyon kemények voltak. A hitelfelvevő, aki nem fizette ki időben a kölcsönt, hitelezője rabszolgája lett. Akkoriban a kölcsönöket főleg túlélési céllal vették fel. Például azért, hogy a parasztnak lehetősége legyen gabonát vásárolni és a családját élelmiszerrel ellátni. Vagy valamilyen más személyes létfontosságú szükségletre adott kölcsön.
Az ókorban a hiteltörténet kissé megváltozott. Az emberi civilizáció ezen időszakában a templomok váltak a fő hitelezőkké, amelyek tartalékalapként működtek terméskiesés esetén. Az ókori Rómában is létezett a kölcsönadás gyakorlata, amit adósságlyuknak neveztek. Ha a hitelfelvevő nem tudta kifizetni adósságait, egy hónapra kátyúba került. Abban az esetben, ha a rokonok nem jöttek el, és nem fizették ki neki a kölcsönt ebben a hónapban, a kölcsönvevő három évre a kölcsönadó rabszolgája lett. Ugyanebben a korszakban egyre gyakrabban vettek fel hitelt nemcsak személyes szükségletekre, hanem a kereskedelem anyagi támogatására is.
A középkorban az egyházi hatóságok aktívan ellenezték a kölcsönöket, mivel azt bűnös gyakorlatnak tekintették. 1179-ben III. Sándor pápa még a kamatozású kölcsönök kibocsátásának tilalmát is bevezette. Ha ezt a tilalmat megszegték, ki lehetett őket zárni az egyházból, ami akkoriban nagyon súlyos büntetés volt. 1274-ben pedig X. Gergely pápa teljesen úgy döntött, hogy kiutasítja az államból mindazokat, akik megszegték a kölcsönadás tilalmát. De ezekből a korlátozásokból semmi sem lett, mivel a szokásos hitelek helyett váltót kezdtek használni. Ennek eredményeként a nyereséget az értékpapírokkal való kereskedés, nem pedig a pénznyújtás kezdte megtenni. A XIV. századtól kezdve az európai államokban több mint egy évszázadon át használták a váltókat.
Az első kereskedelmi bankok a 16. században jelentek meg Európában. Ekkor már nem volt olyan erős az egyház államra gyakorolt befolyása, ami azt jelenti, hogy semmi sem akadályozta meg a kamatra hitelező pénzügyi szervezetek megjelenését. A hatóságok nem próbálták betiltani a hitelezés gyakorlatát, hanem a maximálisan megengedhető kamat meghatározásával próbálták szabályozni ezt a rendszert. És fokozatosan az arány egyre alacsonyabb lett. Kezdetben évi 10%-ban határozták meg, majd 6%-ra csökkent. És ez minden európai országban megtörtént. Ez inkább a nemesség érdekében történt, képviselőik gyakran kezdtek hitelt felvenni, hogy luxuscikkeket vásároljanak, vagy valamilyen kölcsönös katonai konfliktust indítsanak el.
Az ipari forradalom során a hitelezés a lehető leghasonlatosabbá vált a modern hitelezéshez. Az uzsorások helyett teljes értékű, fiókhálózattal rendelkező kereskedelmi bankok jelentek meg. A második világháború végén pedig a fogyasztási hitelezés aktív fejlődésnek indult, ahogy a bankok elkezdték fejleszteni a magánhitelek piacát.
Érdekes tények
- Az első hiteltörvényt Hammurapi babiloni király fogadta el. E rendelet szerint a hitelfelvevőtől legfeljebb a hitelösszeg harmadát lehetett kamatot felvenni. Ha a hitelező megsérti ezt a szabályt, akkor kötelezhető a teljes tartozás visszafizetésére a hitelfelvevőnek.
- A híres író, Alexandre Dumas, A három testőr és számos más könyv szerzője, egykor az "örök adós" becenevet kapta. 1852-ben a párizsi bíróság 53 hitelező követeléseit fogadta el, a tartozás teljes összege 107 ezer frank volt. Maga az író azonban nem sokat törődött vele, sikerült Brüsszelbe szöknie.
- A kwakiutl indiánok gyakorlata volt, hogy saját nevüket fogadták el. A kölcsön visszafizetéséig pedig senki ne szólítsa meg név szerint a hitelfelvevőt.
- Olaszországban van egy bank, amely parmezán fedezetű hiteleket bocsát ki. Figyelembe véve, hogy idővel ez a sajt csak drágul, egy ilyen zálog nagyon előnyös a bank számára.
- Az első fogyasztási hitelreklámot az amerikai Christophe Thornton találta fel 1730-ban. Bútorokat adott el, és azt a lehetőséget hirdette, hogy a vásárlók a vásárlás után hetente egyszer fizetjenek, nem pedig egyszerre.
A modern világban a hitelek jelentik a gazdaság gerincét. A ház- és autóvásárlás, a tandíj fizetése és sok egyéb fogyasztói kiadás kamatozású hitelfelvétellel történik. Az üzleti életben és a termelésben pedig lehetetlen a cég dinamikus fejlődését elérni hitelek nélkül. Ezért vannak hitelek a jelenben és lesznek a jövőben is, nélkülük a világgazdaság már nem tud fennmaradni.
